Rákászás Zemplénben

Mivel a gyerekek már jó ideje lent voltak a nagyinál, és már eléggé unták a tyúkok kergetését, idejét láttam annak, hogy egy kicsit más program után nézzünk.
Zemplénben már egy ideje szinte mindegyik patakban tilos rákászni, a pisztrángozás meg szinte lehetetlen mert jó ideje nem telepítenek már a patakokba halakat. Tehát tilos minden!
 A helybéliek elbeszélése alapján itt a Bozsva patakban és a Malom patakban régebben tenyérnyi nagy rákok és gyönyörű pisztrángok voltak, hát mi ennél lényegesen kisebbeket gyűjtöttünk és mindet vissza engedtük a patakba a helyükre.
              Hazai rákok közül a leggyakoribb faj, az őshonos folyami rák. Sík vidéki és alacsonyabb hegyvidéki folyók, patakok és tavak lakója. E faj a középkorban a kolostorok és a főúri asztalok kedvelt böjtös eledelének számított. A szintén őshonos, védett kövi rák (Austropotamobius torrentium) a hegyvidé-
ki patakokban (Pilis, Börzsöny, Kőszegi-hegység) él. Az ázsiai és kelet-európai kecskerák (Astacus leptodactylus), más nevén galíciai rák a múlt században nyugat felé terjeszkedve jutott el hozzánk. A folyami rák a síkvidéki tiszta folyóvizeket kedveli, de tavakban is előfordul. Éjszaka jár zsákmányolni, táplálék állatai: rovarok, csigák, ebihalak és döglött vízi állatok. Az ősszel lerakott petékre a nőstény potrohlábai közt a következő év tavaszáig vigyáz. Az utódok a nyár elején kelnek ki, mindenben hasonlítanak a kifejlett állathoz.

 Védett faj!

Forrás: Kaló István honlapjáról
 
 Elösször is a neki készülődés, egy sima botra krumplis zsákot dróttal ráerősítettük, és már kész is volt a háló.



 Magunkkal vittünk két virágok alá tehető müanyag nagy tálat, ami késöbb aranymosásra is teljesen jól szuperált, ebbe gyűjtöttük a kifogott rákokat.

Nagy az érdeklődés

A fa gyökereihez húzódnak be a rákok

 Az eredmény

Mindenki átesett a bátorság próbán

 Nagy az izgalom

És már jön is a következő

Mindenki kipróbálta

Az eredményre várva

Mint már a fentiekben említettem védettsége miatt nem szedhető,
így csak a tenyésztett rákokból készülő receptet ajánlom
Zilahy Ágnes 1892-ben második kiadásából:

Rák-leves.


A rák tisztitás módját nem mindenki ismeri, sőt félnek is tőle, pedig könnyen ellehet vele bánni a

következő módon: a rákot bal kezünkbe fogjuk és a két ollóját jól összeszoritjuk, a bajuszos felét

tenyerünk felé forditva, a farkát meg kifelé; a farkának középső uszószárnyát jobbra-balra

megcsavarjuk és csendesen kihuzzuk azt a kis vékony, fekete fonalforma belét, mely végigfut a farkán.

A még mindig élő és mozgó rákot a fent irt módon erősen tartva, (t.i. a hátánál fogva felül) ujunkkal

váltsuk le a farkát és szedjük ki a hátában levő belét. Az oldalrészekről és nyaka körül késsel kaparjuk

le a tisztátalan részeket, az apró lábakat vágjuk le; csak az olló és a torok maradjon összefüggve a

háttal. Hogy ezek szét ne hulljanak, arra különös gondot forditsunk, mert másképpen nehéz elbánni a

töltéskor vele.

A rákokat igen sok vizben, kefével addig mossuk, mig csak a mosó viz tiszta nem marad; akkor töltsük

meg rizskásával, vagy felvert galuskával. Az apró lábait tegyük mozsárba és jól törjük össze a

mennyire a szivós, héjas rész engedi. Tegyünk egy kis lábasba, egy kanál zsirt, vagy vajat; ha a zsir

forró lesz, rakjuk hozzá a tört ráklábakat és mindig keverve süssük addig, mig szép piros lesz a vaj és

száraz a rák törmelék, azután vegyük le a tüzről, mert könnyen megég és elbarnul s akkor nem lesz

szép piros a leves; öntsünk hozzá egy nagy kanál huslevest, aztán tálaláskor finom szitán szürjük át a

kész ráklevesbe.